Amikor megkérdezem a gyerekem, hogy hány gyerek jár az iskolájába, akkor rögtön rávágja, hogy 34. A tiéd mit mondana? Főleg azokat kérdem, akiknek a gyereke hagyományos iskolába jár. A BPS-be járó gyerekek általában pontosan tudják ezt a számot, ami már önmagában meglepő lehet. Másrészt mindenki sokkal kisebb számot mond, mint ami az igazság. És ezen mi nagyon sokat dolgoztunk.

Halácsy Péter írása

Olvasási idő: 6 perc

A gyerekem számára az iskola, az a kis közösség, akikkel együtt ebedélnek, akikkel közös a tanárcsapatuk, és akikkel közösen hozzák a saját szabályaikat. Ezeket a közösségeket hívjuk mi mikroiskoláknak, mert olyanok mint egy kis iskola az iskolán belül. A BPS-ben ma 11 ilyen közösség van.

Sok érdekessége van a mikroiskoláknak, volt is ebből nehézségünk az elmúlt évben, amikor az államnak akartuk elmagyarázni a működésünket. Mert például nehéz volt elsőre elmagyaráznunk egy kormányhivatalnak, hogy a BPS-nek nincs egységes házirendje, a szabályokat a kisközösségek maguk hozzák. A rendes iskolában 600 gyerekre, vagy akár ezer gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak. Mi viszont nem tudjuk előre megmondani, hogy milyen szabályokra van szükség ahhoz, hogy egy közösség jól tudjon működni. Főleg nem tudjuk ezt megmondani a gyerekek és a tanárok nélkül.

A BPS-ben a közös szabályunk, hogy legyen minden közösségnek szabálya, ez olyan legyen, ami mindenkinek elfogadható, biztonságos, és ha valaki megszegi a szabályokat, akkor:

Beszéljünk arról, hogy miért nem fogjuk a kövezetkezőkben megszegni!

Szüksége van-e a közösségnek valamiféle jóvátételre?

Kell-e a szabályokon változtatni?

Szóval a szabály, hogy minden közösség maga hozza a szabályokat, a gyerekek és tanárok közösen. A koronavírus kellett ahhoz, hogy felismerjük: azért kell megengednünk, hogy a közösségek maguk alkossák a saját szabályaikat, hogy gyorsabban és hatékonyabban tudjunk olyan környezetet kialakítani, ami segíti a tanulást. Azért a gyerekek és a tanárok hozzák a saját szabályaikat, mert ők tudják legjobban, hogy mire van szükségük.

Házirend a digitális tanuláshoz

Egy hét alatt beütött a digitális tanrend, át kellett költöznünk minannyiunknak a nappaliba és az online térbe. Az iskola egyszerűen kidobhatja a házirendjét, és új problémákat kell nagyon gyorsan megoldani. Lehet-e késni Google Meet óráról? Lenémíthatlak, ha zajos a háttered? Hogyan nem fogunk egymás szavába vágni, ha egyszerre bent vagyunk 20-an egy meetingben?

Korosztályonként, használt eszközönként, közösségenként más választ kell adni a kérdésekre, új szabályokat kell hozni. Az a közösség tud gyorsan reagálni, aki megtanult maga saját szabályokat megbeszélni, megvitatni és elfogadni. A BPS mikroiskolák arra lettek tervezva, hogy reagáljanak a gyerekek igényeire és a környezet változásaira. Hát most öröm nézni őket, milyen gyorsan reagálnak.

A P10 mikroiskolánkba 9-13 éves gyerekek járnak. Mint minden közösségünk, ők is kedden megkezdék a digitális távtanulást. Vannak kiscsoportos online video hívások, google classroomban követett önálló feladatok, kahoot, duolingo, stb.

A digitális tanrend 4. napjára világossá vált, hogy újra át kell beszélniük a szabályokat, mert az, ami működött két hete, az a mai világban már semmit sem ér.

Ezért aztán összehívták a szabályalkotó megbeszélésüket, a plénumot. A gyerekek számára ez már egy jól ismert koreográfia, eddig is ebben a formában hozták meg a saját szabályaikat, a mostani alkalom abban különbözött, hogy 43 gyerek és a tanáraik ezúttal online tartotta meg a közös meetinget. Körülbelül egy 50 perces, konstruktív, önirányított (vagyis a gyerekek vezették a beszélgetést, a tanárok csak facilitáltak és jegyzőkönyvet írtak) megbeszélés alatt megkötötték egymás közt az új megállapodásokat. A megbeszélés úgy zajlott, hogy mindenki elmondta, az elmúlt napokban mik voltak számára a zavaró dolgok. Aztán közösen megtalálták ezekre a problémákra a megoldást. Létrejött egy chat és egy vide meeting etikett, valamint a jóvátétel eljárásrendje. Az 50 perc alatt a következő szabályok születtek meg.

Az 50 perc alatt a következő szabályok születtek meg

És mik a következmények?

Ha 3-szor szólni kell valakinek, akkor az illető kikerül az óráról és az Arizona Classroomba megy. (Az Arizona egy olyan program, amit a P10 közösség már korábban is alkalmazott. A lényege, hogy ha valamelyik tanuló ellehetetleníti a tanulást, a tanárnak lehetősége van kiküldeni őt úgy, hogy közben a gyerek nem marad felnőtt felügyelet nélkül. Ha szeretnél megtudni többet a programról, akkor olvass utána ITT! Ezt a módszert most pedig átültették az online térbe is.

Az Arizona Classroomban olyan feladatokat kell megoldania a csoportból kirakottnak, amellyel jóváteszi a szabályok megszegését. Ha háromszor bekerül valaki az Arizonába, akkor erről értesítik a tanárok a szülőket. Az ötödik alkalomnál közösen leül beszélni a mentor, a gyerek és a szülők, és olyan megállapodásokat kötnek, amit aztán be kell tartani.

Ezen a héten már ezeknek a szabályoknak a mentén megy a tanulás. Jelentjük, eddig minden rendben van. Hogy hosszabb távon hogy működik a rendszer, arról pedig később még mesélünk nektek.